Technoszféra vagy bioszféra?
A jelenünk és a közeljövőnk.

Erről szól az új videónk,
amit megnézni – azt kell mondanom: KÖTELEZŐ!

Annyira fontos minden mondata, hogy a nyomaték kedvéért le is írom:

„Ma a világon a legriasztóbb
és az életbevágóan fontos legnagyobb problémák egyike:
a Föld ökológiai egyensúlyának helyzete.

Ennek sikeres megoldásától nemcsak a környezetünk megóvása függ,
hanem a puszta túlélésünk is,
valamint az, hogy a bolygónkon vajon az emberi faj képes lesz-e
továbbra is fennmaradni?

Számodra – számomra és senki számára sem titok, hogy az ember esztelen és
rövidlátó tevékenysége miatt,  a környezetét olyan kritikus állapotig juttatta el
– különösen az utóbbi 100 évben, amikor is a tudományos és a műszaki haladás
viharos fejlődésbe csapott át –  hogy az ipar megmérgezve és elszennyezve az
élő természetet,  totálisan felborította az élet természetes evolúciós folyamatait.

Az emberi élet folyamatában elkerülhetetlenül keletkeznek hulladékok
és minél tovább halad ez a folyamat annál nagyobb mennyiségű
és egyre többféle hulladék jön létre.

Korábban az előállított termékeket azonnal elfogyasztották,
a maradékokkal állatokat tápláltak, vagy komposzt előállítására használták,
ami viszont a jövőbeni terméshez szolgált trágyaként.

Ma minden másként van.

Egészen a közelmúltig még nem volt teljes képünk arról,
hogy mennyire sokszínű a hulladéklerakók összetétele,
és valójában milyen kémiai folyamatok zajlanak ezekben a keverékekben.

Hogy mi minden van a hulladéklerakókban, arról fogalmunk sincs és
csak attól retteghetünk, hogy mindez milyen károkat okoz majd az ökoszisztémában.

Minden megtalálható: műanyag palackok, papír, üveg, fém,
peszticidek és radioaktív hulladékok.

Ugyanakkor a lerakókban gyakran tüzek is keletkeznek,
amelyek mérgező anyagokat bocsátanak ki a légkörbe.

A kevésbé ellenálló anyagok mint például a fém, a fa, az üveg kiváltására
tervezett műanyagok kegyetlen tréfát játszanak velünk.

Kiderült, hogy olyannyira stabilak, hogy akkor sem bomlanak el,
amikor már nincs rájuk szükségünk.

Így a hulladéklerakókban a műanyaghegyek egyre csak növekednek.

Ám a gyártók továbbra is csak olyan alapanyagból származó műanyag termékeket préselnek,
amelyek rövid idejű felhasználásukat követően azonnal a hulladéklerakókba kerülnek,
és ott mérgezik tovább a levegőt, a termőtalajt és a talajvizeket.

A közelmúltban megjelenő szemét problémája olyan komoly feladatot jelent,
hogy új tudományos irányzat is kialakult – a garbológia,
ami lefordítva „hulladékgazdálkodást” jelent.

A világ minden táján a garbológusok különböző utakat keresnek arra,
hogy kijuttassák az emberiséget a szemét jelentette zsákutcából,
amelyben végül is találta magát.

Meg kell jegyezni, hogy még a Föld légköre is sok-sok tonnányi szeméttel van tele,
amelyek a kutatószondák, a műholdak és a nyílt világűrbe induló
űrhajók révén kerültek oda.

Az ökológusok már a múlt században kijelentették,
hogy az emberiség új korszakba lépett – a szemét korszakába!

A természetben végzett emberi tevékenység eredményeként
megfordíthatatlan folyamatok zajlanak:

– Az emberiség évente 6 milliárd tonna fosszilis tüzelőanyagot és a fát éget el.
– Az atmoszféra elszennyeződésének fő előidézői az autók kipufogógázai.
A hőerőművek általi károsanyag-kibocsátás a második,
míg a vegyipar jelentette környezetszennyezés a harmadik helyen áll.

Az elszennyezett környezetünk –  mint például az elszennyeződött víz
és levegő – immáron a halálokok 23% -át teszik ki.

– A bioszféra peszticidekkel, nehézfémekkel és radioaktív
hulladékokkal szennyezett.

– Az erdővel borított földterületek aránya katasztrofálisan lecsökkent
noha a fák jelentik a bolygó tüdejét.

Évente egy teljes Ausztriával megegyező méretű erdőfelszín
(84 ezer km2) semmisül meg.

Ugyanakkor az erdők biztosítják sok állat és az emberek számára is
a szükséges életkörülményeket.

A számítások szerint 1 hektár erdő évente legalább
5 tonna oxigént képes megtermelni.

– A bolygó növény és állatvilága elveszíti a szerves egészként működő
teljességét és sokszínűségét.

Több mint 200 gerinces állatfaj, beleértve 64 emlősfajt is,
már teljesen eltűnt a Föld színéről.

– Tudjuk, hogy a Csendes óceánon szigetek vannak..
.. Szemétszigetek.

Több mint fél évszázada beszélnek már róla, de gyakorlatilag
semmilyen intézkedés sem történt velük kapcsolatban.

Az 1950-es évek óta, –  az észak-csendes-óceáni áramlási rendszer
jellemzői miatt,
amelynek középpontja viszonylag helyhez kötött, – az összes szemét
pontosan ezen a helyen gyűlik össze.

A tudósok becslése szerint jelenleg a szemét-sziget tömege több mint
három és fél millió tonna, és a terület, amelyet érint,
több mint egymillió négyzetkilométer.

Ezt a hatalmas halom lebegő szemetet, amely a bolygó legnagyobb hulladéklerakója,
a vízalatti áramlásoknak és örvényléseknek köszönhetően
egy helyre sodorta össze a víz.

Ez egyfajta sivatag a világ óceánjaiban, ahová évszázadok óta
a legkülönbözőbb szemétféleségek – algák, állati tetemek, faanyagok,
hajóroncsok sodródnak össze a világ minden tájáról.

Ez egy valódi holttenger.

A bomló anyagok bősége miatt ezen a területen a víz hidrogén-szulfiddal telített,
nincsenek halászható nagy halak, sem emlősök sem madarak.

Itt zooplanktonokon kívül mást nem találunk.

Ezért halászhajók nem lépnek ide be, de még a hadihajók és a
kereskedelmi hajók is megpróbálják elkerülni ezt a helyet,
ahol szinte mindig magas légköri nyomás és förtelmes bűz uralkodik.

Napjainkban műanyag zacskók, palackok és csomagolóanyagok is hozzácsapódnak
a bomló algákhoz, amelyek más szerves anyagokkal ellentétben
biológiailag nem bomlanak le és nem történik velük semmi.

A nagy csendes-óceáni szeméttelep 90 százalékban műanyagokból áll,
amelynek össztömege a természetes planktonok össztömegének hatszorosa.

Mára, az összes úszó szemétfolt területe meghaladja az USA területét!
10 évente ennek a hatalmas szeméttelepnek a területe egy nagyságrenddel nő meg.

Nagy a valószínűsége annak, hogy eljön majd az a pillanat,
amikor már semmit sem lehet vele tenni.

– Ezenkívül az óceánok,  amelyek planktonjai biztosítják a légkörbe jutó
oxigén 70%-át,  olajjal és olajszármazékokkal szennyezettek.

A bioszféra elszennyeződésének mértéke akkora, hogy az öntisztuló és
káros anyag semlegesítési természetes képessége már közel áll a határához.
(Ezt a tényt még 1986-ban állapították meg!)

A Bolygónk a házunk – és nincs hová mennünk belőle.

Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a természet bölcs,
hogy ő maga találja majd meg a saját megmentésének útját.

Ma még hangosak az erdőink és nevetnek a gyerekeink.
Ma még gazdag a föld méhe és énekelnek a madarak.

Mindez a mi századunkra még elég lesz – jelentjük ki.

De nem lett elég!

Már ma folyók és tavak, állatok és a növények tűnnek el a föld színéről,
és a földön élő emberek mintegy egyharmada már ma ivóvízhiányban szenved.

Évente világszerte mintegy 3,7 millió ember hal meg
a levegő szennyezettsége miatt
és a gyermekek 40% -a már valamilyen betegséggel születik.

Védőmaszkokkal fedjük le az arcunkat, és továbbra is szilárdan hiszünk abban,
hogy a természet egyedül is képes megbirkózni ezzel a helyzettel.

A legrosszabb az, hogy a legtöbb ember még mindig nem fogja fel a
helyzetet, vagy kitaláltnak és eltúlzottnak tartják ezeket a problémákat.

Sajnos az emberiség óriási sebességgel tart ahhoz a ponthoz,
ahonnan már nincs visszaút.

Mert lehetetlen az erdő saját tempójánál gyorsabb növekedése,
mert nem lehet az elszennyezett folyókat és tavakat újraéleszteni,
valamint a kihalt állat- és növényfajokat sem tudjuk újrateremteni.

Senki sem igyekszik a környezetet mérgező és pusztító vállalatok
tevékenységét megállítani,
megszabadulni az autóktól és a civilizáció azon előnyeitől,
amelyek megölik bolygónkat és ezzel együtt rajta minden életet.

Az emberiség a fejlődés technológiai útját választotta
és ezt ma nem kell megváltoztatnunk.

A földi civilizáció jelenlegi ipari teljesítménye – csak a
technokrata irányzatú fejlődéséből következő logikus következmény.

Az üzemek, gyárak, elektromos erőművek, szerszámgépek, autók és az
ehhez hasonló dolgok – az élő szervezetek bioszférabeli analógiái.

És ők, éppúgy mint az élő szervezetek, energia és anyagcserében állnak
a környezetükkel,
ezért az organizmusokhoz hasonlóan elkerülhetetlenül
a természetet is átalakítják.

Nehéz elképzelni, hogy a Föld lakossága még tovább növekedhet.

Különösen akkor, ha át akarsz törni a tömegen Delhi piacán,
vagy átmenni a zöld lámpánál egy forgalmas utcai kereszteződésben Tokióban,
vagy nem akarsz megfulladni egy zabos utasokkal telezsúfolt
londoni metrószerelvényben.

Pedig az emberek száma a Földön folyamatosan tovább nő.

Az ENSZ statisztikái szerint 2030-ra a Föld jelenlegi
7,3 milliárd főnyi lakossága 8,4 milliárd lesz.

Minél több ember lesz a bolygón, annál inkább a bioszférát kiszorítva
nő tovább a technoszféra,
amely egy idő után minden élőt elpusztít majd a földön.

A kialakult helyzetből egy kivezető út van csak:
A technoszféránknak a földi bioszféra határain kívül kell helyet biztosítanunk.

Ez biztosítja a bioszféra – az evolúció évmilliárd évei alatt
kialakult törvényeinek és irányainak megfelelő – megőrzését
és továbbfejlődését,
valamint az emberek közösségeinek (mint biológiai összetevőknek)
a bioszférával való harmonikus kölcsönhatását.

A Földön nincs ilyen ökológia tér a technoszféra számára.
De létezik ilyen az űrben.

Így jutunk arra a következtetésre, hogy amennyiben a földi civilizáció
a fejlődés technokrata útját folytatja,
akkor szükség van arra, hogy iparosítsa az űrt.

Ez nem fikció!

A modern tudomány már régóta képes létrehozni az űripart,
de mindez idáig az ehhez szükséges geokozmikus szállítás kérdése
még nem megoldott.

Hogyan juttassuk el a Földről a közeli űrbe a terheket, anyagokat
és hogyan hozzuk onnan vissza az elkészült termékeket?

Végtére is, évi milliárdnyi tonnákról van szó.

Hogyan szállíthatnánk a föld körüli pályán dolgozó embereket is oda-vissza?

A rakéta mint szállítási eszköz nem teszi lehetővé a jövőbeli űripar létrehozását
és vele a bioszférát sem lehet megmenteni,
mert a rakéták hatásfoka még az 1%-ot sem éri el.

A rakéta-asztronautika teljes történelme során évente maximum
400–500 tonna rakományt voltak képesek orbitális pályára állítani,
amely pálya átlagosan 300–400 km magasságban helyezkedik el.

Ugyanezt a szállítási munkát – akár 500 tonna teher 300 km távolságba
való elszállítását is –  a bolygón egyetlen jó lovaskocsi elé befogott
ló is képes elvégezni.

Egyetlen lovaskocsiként azonban ma már nem lesz képes a több mint
7 milliárd ember szállítási igényei kielégítésére (képzeljük csak el,
ha a földön mindössze csak egyetlen lovaskocsi állna rendelkezésre
minden szállítási feladat elvégzésére..)

A jövőben ugyanúgy egyetlen „űrkocsi” sem lenne képes kiszolgálni
az űripar igényeit,
amely milliárdnyi földlakó szükségleteit kellene, hogy kielégítse.

Ezt a helyzetet az az „űrfelvonó” sem menti meg, amelyet napjainkban
a NASA amerikai űrügynökség szakemberei fejlesztettek ki.

A rakéta nélküli teherszállítás ötletét (űrfelvonót) még az elméleti
űrkutatást megalapozó Konsztantyin Cialkovszkij javasolta.

Egy több mint 40 ezer km hosszú, legalább 1 millió tonna tömegű,
a bolygó egyenlítőjéhez rögzített kábel, évente több mint 2,5 ezer tonna
különféle terhet lenne képes orbitális pályára állítani.

Vagyis, ez csak mintegy öt „űrkocsi”-t jelentene, ugyancsak mesésen drágán.

Ezen túlmenően a szén-nanocsövek szilárdsága (amelyeket a kábel létrehozására
javasoltak) a számítások szerint messze nem elegendő.

Egyszóval még nem létezik az az anyagminőség a Földön,
amelyből meg lehetne építeni ezt a szerkezetet, ezért az „űrlift” körül
fellángoló szenvedélyek lángjai a közelmúltban ki is hunytak.

De van megoldás és azt még 1977-ben Anatolij Junitszkij ajánlotta fel.

A fizika alaptörvényeiből kiindulva az űrszállítási rendszer
optimalizálása egy ideális megoldás megszületéséhez vezetett,
ami a Bolygóméretű Szállítási Eszköz (BSZE) nevet kapta.

És ha ma a Bolygóméretű Szállítási Eszköz mibenléte sokak számára
még nem is tűnik teljesen érthetőnek, és távolról sem tart
egy ilyen projektet megvalósíthatónak,
a közeljövőben mégiscsak ez lesz a civilizációnk megmentésének
egyetlen lehetősége.

A Bolygóméretű Szállítási Eszközről többet is megtudhatsz abból a
hamarosan megjelenő videóból, amelyet a BSZE-nek szentelt a cégünk
és amelyből megismerheted annak működési elvét.

Megismerheted, valójában mi is az az
orbitális pályán található Kozmikus Ipari Füzér (KIF).„

. . Megismerheted – megértheted – és a részese lehetsz!

A Te támogatásod, a Te hozzáállásod is nagyon fontos..

Ne nézd szemellenző mögül, hogy elfogy alólad az élettér!

Mit gondolsz, meddig folyhatjuk így?
Ugye nem hiszed, hogy Téged ez a probléma nem érint!?

Támogasd a videóban látott törekvéseket – akár a munkáddal,
akár anyagi hozzájárulással!

Legyél partnere korunk egyik legzseniálisabb mérnökének.

És fogadd el, ha mindezért pénzügyileg is jól jársz.

Ha adsz – akkor kapsz is..
Ha áldozol – akkor nyersz is!

Jól van ez így.

De meg kell mozdulni, fel kell végre ismerni:

A SkyWay sokkal hatalmasabb és fontosabb, mint az
„kívülről szemlélve” látható..

A húrtechnológia – ami már több helyszínen épül –
a közlekedés, szállítás megreformálása, csak az első lépés.

A SkyWay az új éra!
Elindítottunk egy folyamatot .. és a tettek mezejére léptünk!

A jövőnk a kezünkben van.

Számítunk Rád!

„Mindannyian egy hajóban evezünk
és ennek a hajónak neve: Föld”.

(Antoine de Saint-Exupéry)

 

360 fokban körbeforgatható képek a SkyWay állomásairól..