Jómód,  vagy elszegényedés?

„A holnap biztonságos, tudom, hogy a holnap csak jót tartogat..
Magabiztosan és teljesen nyugodtan nézek a következő évek elé..”

Ugye, milyen jó annak aki így érezhet,
aki aggodalom nélkül tekinthet a jövőbe?

Benned milyen érzések vannak?

Azt mondod halkan, csak magadnak:
„hmm! nem egészen ilyen pozitívak”

Bizonyára Te is nap mint nap a saját bőrödön tapasztalod,
hogy a munkahelyek, az „egy életre tanult szakma”,
a saját vállalkozás sem olyan biztos, amilyen pár évtizede volt.

Nem jelent hosszútávon stabilitást.

A jó munkahelyek, a jól működő vállalkozás, a több pénz,
legtöbb esetben ember feletti túlmunkát is jelentenek.

Arról nem is beszélve, ha valahol a világ túl felén dolgozol,
a szakadék pedig egyre nagyobb közted és az itthon maradottak között..

Bele mersz gondolni, milyen érzés lehet öregen és szegényen élni?

Nem kell a statisztikákat olvasni, elég ha nyitott szemmel (aggyal)
körülnézel, és  nyilvánvalóvá válik  mi fog történni több millió
középosztálybeli emberrel.

Még azokkal is, akik most úgy hiszik, bőséges nyugdíj vár rájuk.

..Alattomosan, apránként fog megtörténni . .

Így, a fokozatosság miatt  eleinte alig lesz észrevehető.

Azzal kezdődik, hogy rádöbbensz, a jövedelmed nem fedezi
azt az életmódot, amihez hozzászoktál.

Eleinte csak kisebb dolgokról mondasz le,
olyanokról, amit szeretsz.

Olcsóbb ételeket veszel, kevesebbet költesz ajándékokra.

Nem újítod meg a magazin-előfizetéseidet.

Olcsóbb nyaralásokra fizetsz be..
aztán végül nem jársz nyaralni egyáltalán.

Amikor elmész vásárolni a barátaiddal, ők megengednek magunknak
egy kis impulzív luxust, amit régen Te is meg szoktál
engedni magadnak.

De most nem veszel semmi ilyet.

Ráharapsz a szád szélére, és azt gondolod:
„Nem igazán van szükségem ezekre a dolgokra, és persze
meg sem engedhetem magamnak.”

A jól megérdemelt, és régebben annyira kedvelt dolgok
centiről-centire zárulnak be előtted.

Leszoksz arról, hogy időről-időre lecseréld az autódat,
és még a ruhavásárlásokról is lemondasz.

Végülis  még évekig kitartanak a ruháid, és az autód is
elmehet még pár évet. (hitegeted magad)

De szemmel láthatóan slamposabb és szegényebb leszel.

Mígnem, egy nap az autód olyan öreg lesz, hogy alig kapsz hozzá alkatrészt.
A szerelő hangosan felnevet, amikor megint beállsz a műhelye elé.

Aztán az is kiderül: számodra már túl drága lenne javítani.

Kéthavi konyhapénzedet vinné el.
(és ha már az a kis kényelem sem lesz meg,
amit egy saját jármű jelent, akkor…)

Szóval, nem élsz már olyan jól, mint régen.

Mondhatod: Ó! Ez nem a világvége.

De aztán a dolgok elkezdenek komollyá válni.

Lehet, hogy ma még úgy hiszed, meg tudod majd állítani
az életszínvonalad romlását.

Sajnos ez nem jelenti azt, hogy sikerülni is fog.

Főleg, ha „megtalál téged” egy drága betegség  és a TB nem támogatja.
(Ekkor fogod igazán komolyan venni a helyzetedet!)

..Sok mindent meg kellene szereltetni, ki kellene cserélni a ház körül.
A lámpákat, a csöpögő csapot, a régi szőnyegeket, és festeni is illene.

A házad állapota elkezd látványosan romlani.
És az értéke is, mert az emberek nem fizetnek teljes összeget
egy lepusztult házért.

De nincs pénzed a felújításra.

Hisz már élelmiszerre és gyógyszerekre is egyre kevesebb
pénzed lesz.

El sem tudtad valaha képzelni, hogy az anyagiak miatt
nem tudsz elmenni sehová..

Se színház, se étterem, se hangverseny, se könyvesbolt, se …

Soha nem gondoltad volna,  ha valami elromlik,  még
az alapvető szükségleteid egy részéről is le kell mondanod
a javíttatás miatt.

Aztán.. elkezdesz függeni a családodtól, vagy segélyekre szorulsz..

..Most azt gondolod: „ezt olvasni is szörnyű..
Miért ír ilyeneket a Vivi !?”

..De a lelked mélyén érzed, hogy minden
sora ott lebeg a fejed felett..

A felsoroltak miatt én is lehetnék kétségbe esve.

Tekinthetnék csontig ható aggodalommal az idős,
vagy idősebb koromra.

Hogy miért nem szorongok mégsem?

Mi az „ellenszer” ..
ami a megnyugtató megoldást jelenti?

Ha még most, aktív éveimben veszem kezembe
a következő évtizedek megalapozását.

Csak egy megoldás van.

A folyamatos, és folyamatosan emelkedő biztos bevétel 
..életem végéig.
(aztán a gyermekeim, majd az unokáim élete végéig…)

Azt kérded mégis miből? Nem vagy Te olajmágnás.

Pl. ha olyan vállalatban-vállalkozásban van  nyereségrészesedésre
alapot adó tulajdonjogom,
akik azon területeken  termelnek profitot, amire egészen addig szükség lesz,
amíg csak ember él a földön.

Ami folyamatos, és folyamatosan emelkedő bevételt biztosít Számomra!

Látod?
Ezen egyszerű okból vagyok felszabadult és nyugodt..

Ezért nem fertőzi meg a mindennapjaimat,  a családom mindennapjait
az aggodalom és a spórolgatás.

Nem függök sem nyugdíjtól, sem állami támogatástól,
sem a gyermekem majdani anyagi helyzetétől.

Kihasználtam, amit az Élet.. az Univerzum.. „A” Lehetőség felkínált.

Mit gondolsz..
Csukott szemmel és elmével elmenni mellette egyszerűbb
és kényelmesebb lett volna?  

Hát persze!

A résztulajdon vásárlásra invesztált pénzt eltapsolhattam volna másra?

Hát persze, hogy igen.

Csakhogy én nem szeretek a vesztesek közé tartozni, és
azt sóhajtozni, „milyen szerencsés aki jókor volt jó helyen”

Nem hiszek a szerencsében!

Az alapos utánjárásban, a nyitottságban, a bevállalásban,
az ésszerű döntésekben hiszek..

Ezt a biztonságot hagyom a szeretteimre,
és nem a gondokat, és az adósságokat!

A tapasztalataimról is szívesen beszélgetek Veled..

tel. 36 30 23 45 975
skype: tothvivi68
tothvivi68@gmail.com

„A világ népességének csak elenyésző százaléka gazdagszik folyamatosan.

A világ népességének csak elenyésző százaléka mer
kockázatot vállalni bármiben.

Vajon nincs itt valamilyen összefüggés?”